A Városmajorban az első napsugarak ébresztettek és a rövid pihenő ellenére, nem éreztem extrém kimerültséget. Jó másfél napja teniszező módban tolom az ipart, azaz mindig csak a következő labdamenetre koncentrálok. Így könnyebb konstans haladni. A következő labdamenet lehetett egy emelkedő vagy egy leejtő, a következő falu, víz feltöltés, kajaszerzés, vagy bármi, ami rövidtávon bekövetkezik.
A mostani labdamenet a Grintába vezetett, mert a hátsó kerékkel muszáj volt kezdeni valamit, mert már a pótbelsővel megyek, ráadásul a CO2 patronjaim is elfogytak, úgyhogy, ha valami gebasz üt be, megoldhatatlan szituációba kerülhetek. Mekkora mázli, hogy a Pilisben a sötétben ez nem következett be! Előző napon egyeztettem már a bolttal, hogy korán érkezem és egy új tubeless gumit szeretnék feltenni hátra, de túl hamar voltam ott a kávézó nyitott még csak ki, ahol a extra jó fej barista hagyott vásárolni a bicóboltból, miután konzultált a vezetőjével.
Vettem egy pótbelsőt két patront, feltöltekeztem Amacx-al, ittam egy parádés kávét, kaptam jeges vizet a kulacsomba, de a szerelőt nem vártam már meg, így nem lett új külsőm és új tubeless rendszerem sem. A döntésem során több szempontot vettem figyelembe: így egy órával előbb indulhattam, és nem került fel olyan külső a bringára, amit sosem használtam (Vittoria Terreno Mix és Maxxis Rambler). Logikusnak tűnt. Hogy jó-e, az már más kérdés…
Egy monti maraton távja van még a komping
A kávé beütött, mint az állat és elkezdtem egészen jól haladni. Egyetlen egy cél volt előttem, elérni a kompot még aznap, lehetőleg minél hamarabb és utána aludni egy hatalmasat még a Nagy-Hideg-hegy megmászása előtt. A visegrádi kompig 60 km és 1800 méter szint volt, HHH-val, a Kis Kevéllyel és a Pilissel fűszerezve. Ahogy eddig is, a mai nap is egyedül telt sokáig, aztán a kevélynél találkoztam egy Trail angellel. Hosszú fehér szakállú angyal volt, mindenkihez volt egy hideg üdítője, egy kis gyümölcse és sok bátorító és jó szava. Ezután a kevély már nem is tűnt olyan vészesnek, pedig a lefeléken néha rommá kellett fékezni a gravelt, hogy biztonsággal abszolváljam a leejtőket.
A budai hegyeket elhagyva közeledtem a Pilis irányába, ahol újabb frissítőt hozott létre nekünk egy jószándékú bringabolond, ahol jeges vízzel tölthettem fel a kulacsaim és az itatózsákom is. Szükség is volt rá, mert a hőségriadó nem csak riogatás volt, a hőmérséklet exponenciálisan emelkedett percről percre.
Klasszikus pilisi találkozópontnál a levendulásnál megálltam abban a reményben, hogy tudok egyet ebédelni, de sajnos nem, csalódottságom azonban enyhítette az, hogy jégkásájuk volt, amit betöltve az itatózsákba kellemes hűvössel és kellő cukortartalommal nyargaltam tovább. A Pilisben mind a mászások, mind a lefelék MTB-re voltak optimalizálva, így a gravellel nem haladtam valami impresszíven.
Pilis MTB ösvény felfelé...
Egyszer csak feltűnt mögöttem egy alak. „Fasza, megelőznek!” - volt a reakcióm, aztán láttam, hogy nincs felcuccolva, úgyhogy nem lesz versenyben. Pár pillanat múlva láttam, hogy mögötte azonban érkezik két felcuccolt arc is, úgyhogy végül csak lett előzés.
Elsőre bántam az előzést, aztán pedig örültem, hogy végre társaság van, ráadásképpen a legjobb fajtából. Hárman haladtunk tovább a komping, nagyjából azonos tempóval mentünk, megvitattuk a világ gondjait a két kollégával, igazából az egyik legjobb rögtönzött társaságom volt valaha. A napi áhított célt a kompot 16.45-kor együtt értük el.
A terv nemhogy teljesítve, hanem túlteljesítve: ugyanis 19.45 volt az utolsó komp. Így belefért egy mártózás a Duna túloldalán, belefért egy extra nagy bevásárlás a Nagymaroson kajálással egybekötve, hogy a másnapi börzsönyi küzdelmekre is legyen bőven „kraft”. Szükség is lesz rá, mert a Börzsöny szépsége a vadsága, ellátási hiánnyal és vízhiánnyal, kemény felfelékkel és nagy koncentrációt igénylő lefelékkel. Biztos voltam abban is, hogy „hike-a-bike” is lesz bőséggel.
Erre a napra már nem terveztem többet, feltolni a nagymarosi falon és találni egy jó alvóhelyet, ami Kövesmező után a játszótéren lévő kisházban meg is lett. Bevackoltam elfogyasztottam a kis vacsorám, lepacsiztam egy kisráccal meg az apukájával, akik követik a divide-ot és beszélgettünk pár szót. Döbbenetes, hogy mennyi embert megmozgat és érdekel ez az esemény: én sokadik senkiként is annyi impulzust és kedvességet szeretetet kaptam, mint amennyit elképzelni se tudtam és olyan számomra példaképek is követtek és bíztattak, ami borzasztóan nagy megtisztelésként ért.
Börzsönyi wellness szálloda