Az első 200 kilométeren a bringám összes erénye érvényesült, pontosan ilyen jellegű küzdelmekre volt hangolva, így Keszthelyre, az első checkpointra érve az első éjszakát teljesen áttolva, már a nagyjából 15. helyen értem el reggel 5 óra magasságában. Az alvási opció nem tűnt vonzónak (pedig utólag okosabb lett volna) és a fél év koffeinmegvonás után a kávé, Monster, Red Bull kombó nagyon pörgetett, úgyhogy tovább indultam. Amíg nem ütött be a nagy meleg, addig továbbra is kannibál módjára haladtam egészen a 9. helyig küzdve magam. 11 kor, már a Balatonfelvidéken, Badacsonytomajnál a közösségi ház beülős részén, egy kút társaságában, ledőltem aludni az árnyékba. 2 óra össze is jött, amíg meg nem érkezett egy négyfős „grupetto”, akik olyan hangosak voltak, hogy megszakították az alvásom. Fészkelődtem még egy darabig, aztán elkezdtem összepakolni és elindulni.
A Grupetto egyik tagját beavattam a nagy tervembe, hogy beülök egy étterembe meginni egy limonádét, hogy cserébe ellenőrizhessem alaposan a vizes blokk komfortját. A limonádét együtt elkortyoltuk eszmét cseréltünk a világ dolgairól, aztán egyedül indultam tovább. Legkésőbb a nap végére Tihanyba szeretettem volna érni!
A tihanyi roham előtt
Az elkövetkezendő szakaszok ismerősek voltak, mert az utóbbi 3 év Balaton Bike Derby-jei tartalmazták mindet. Bringás körökben tudni lehet, ha az út mentén a következő feliratokat látod, akkor tudhatod, sok jóra ne számíts: Hegyestű, Panoráma, Kálvária, ezen a részen mindegyik felmerül, a terepben pedig nem sok köszönet van. A klasszikus Gangel út is sokszor szerepelt ezeken a szakaszokon. (Gangel út definiciója: Isten háta mögötti szekércsapás, amin alig látod az ösvényt, nincs benne egyetlen pontnyi sem, ami ne rázna, lehetőség szerint a legközelebbi kék kút 20 km távolságra van, egy deka árnyék sincs, és pont csak annyira emelkedik, hogy ne vedd észre, hogy nem sík. Ez jellemzően a KLND útvonalak sajátja!
Hiába a 11-14 óra közötti szünet, a hőterhelés és a másfél napnyi menet megtette a hatását, így a tempó lassult, a fáradtság pedig nőtt, de az első nap végére nagyjából 6 órára Tihanyba érkeztem. Felmásztam az Apátsághoz, ahol adtam egy rögtönzött interjút a versenyigazgatónak és megmostam a fogam a naplementében az Apátsággal a háttérben. Ilyen ez a kalandbringázás, szürrealista festmények a benne lévő életképek és ez csak egyik volt a sok közül.
Út a semmibe
Az első napot 330 km-rel és nagyjából 4000 m szinttel zártam, nagyon elégedetten, indultam tovább, mivel komoly fáradtságot nem éreztem, a következő célnak Vinyét tűztem ki, reggel 11 órás érkezéssel, de 11-ig mindenképp haladni akartam. Tihany után sík szakaszokkal számoltam tévesen, így sokkal lassabban haladtam, mint ahogy vártam és a korom sötét miatt hamarabb ült álom a szememre, mint ahogy terveztem és a fázás érzet is elkezdte jelezni, hogy ideje picit pihenni. Hidegkúton, az ultrabringázás anyukájának falujában, egy szimpatikus buszmegállóba bevackoltam magam. Bringa beriasztva betámasztva a bejárat elé, én meg a padon a hálózsákban, nagyjából 3 perc alatt aludtam el és kicsivel több mint egy óra múlva teljesen azonosíthatatlan hangra ébredtem. Egy kutya és egy valami hadakozott egymással, de én úgy megriadtam és betojtam, hogy azonnal megébredtem nyúltam a bicskámért és vártam meghúzva magam a buszmegállóban harcra készen...